2010. február 26., péntek

Az elmúlt héten nem volt túl sok időm, hogy írjak valamit, de most ismét itt vagyok. Kezdeném azzal, hogy a nagyobbik kislányom 20.-án ünnepelte 5. születésnapját. A fenti tortát az oviba sütöttem neki, nagyon jó illata volt, de megkóstolni nem tudtuk, mert mind elfogyott a oviban.

És ezek a képek már itthon , fekete erdő tortát készítettem, nagy volt az öröm, bár Tamara leginkább a díszítést díjazta.

Nagyon jól érezték magukat a lányok, s az ő boldogságuk a mi boldogságunk.

21.-én volt a tesókámnak is a születésnapja, s bár ő nem lehetett velünk, a szüleim megleptek minket. Álmomban sem gondoltam volna, hogy betoppannak, de nagyon örülök, hogy itt voltak. S bár Krisztának volt a szülinapja, én is kaptam ajándékot, ezt a gyönyörű kelyhet, s három nagyon szép horgolt tojást küldött nekem, nagyon szépen köszönöm, és én is imádlak.



És nem utolsó sorban, amiért még nem jelentkeztem az, hogy dolgozgattam is kicsikét. Beterítettem ismét az asztalt, ez az e heti termés.

2010. február 13., szombat

Legújabbak!


Ismét néhány kosárka!!!
Egyre többen jelzik, hogy Nők napjára vinnének majd a kosaraimból, ezért gőzerővel készülök!
Nem tudok ráunni, már készülnek a következők is...






És itt együtt az én kis virágoskertem... Ez az asztal tele lett:):):)


2010. február 9., kedd

Díjat kaptam!!!


Drága tesókámtól díjat kaptam!!!
Zárójelben mondom csak, hogy már többet is, de eddig nem akartam rájönni, hogyan is tegyem ki a blogomra... de íme, most sikerült.
Köszi tesó, tudom, hogy kicsit sem vagy elfogult, ezt azért kaptam, mert tényleg nagyon ügyi voltam:):):)
S akinek én továbbadnám így hirtelen: Anyus, Hajnal, Estibogar.

2010. február 8., hétfő

Virág, virág, virág.....


Múlt héten sem unatkoztam, gyűjtögettem sorra a virágokat. Elég sok összejött, de ezek az újabbak. Még tavaly fontam egy dobozt, de mivel nem fogtam be semmire, úgy döntöttem "beültetem". Így sikerült...


És megint csak egy kosár, aminek semmi haszna nem volt, így már egy kicsit pofásabban néz ki...



Nem tudom mi az oka, de hihetetlen örömmel tölt el, ha végzek egy egy darabbal, s megállás nélkül folytatnám. Most is éjjel 1 óra van, s raknám össze a többi kosarat is, csak még nem száradtak meg....talán azért, hogy aludjak is egy kicsi. Szóval nem hiszem, hogy egészen normális vagyok...de remélem akadnak még rajtam kívül is fanatikusok!?